Chapter 2

Sziasztok Belieberek és Directionerek! 

Nagyon szégyenlem magam, hogy nem hoztam eddig részt, de most meghoztam és a következőt próbálom előbb hozni, nem pedig ilyen későn!
Köszönöm az 500 feletti megtekintést, odáig vagyok tőletek!♥
Kérlek iratkozzatok fel és használjátok nyugodtan a véleménygombot!
Szeretlek titeket és ezúttal jó olvasást! c(: ♥
Utóirat: Csináltam egy (szerintem) sokkal jobb blog videót(Erre a linkre kattintva megtudod nyitni!)  , remélem tetszeni fog nektek!

 Madison Schmidt 

Elindultam hazafelé sporttáskával a hátamon amely a fenekemig le van engedve, hajamban a copf már félig ki lógva s az izzadtságcseppek is csöpögnek le az arcomon. Nem érdekel, csak az, hogy egy hát múlva mehetek Manchesterbe. Ahogy lépkedek hazafelé, érzem, hogy a bitumenből csak úgy árad a forróság, s stoplisom apró szegecsnyomai meglátszanak ott. Szeretem a nyarat, a napsütést és persze az esti fürdőzést is. Őrültségnek hangzik, de nem érdeke. Teszek a szüleim véleményére 18 évesen. 

 Már majdnem az utcánk elejénél jártam, akkor vettem észre, hogy egy autó követ. Nem ismeretem meg ki az. Fel gyorsítottam lépteimet, de akkor  már ő is gyorsított. Már majdnem futottam, de ő a kereszteződésében hirtelen leparkolt, kivágódott a vezetőülés ajtaja, s a kocsiból kiszállt álmaim pasija, a legeslegjobb, legcukibb szomszéd fiú. Ádám. 

- Ditte milyen jó, hogy itthon vagy! Nincs kedved eljönni bulizni? - Na kösz, ez a majom is Dittére hajt, de ha már itt tartunk miért ne mehetnék el az ő nevében bulizni? Nem, nem érdekel most az, hogy kever minket. Beszélhetek Ádámmal. 

- De, nagyon szívesen! 

- Este érted megyek. Szia! - válaszomat meg sem várva huppant be az autójába és hajtott el. 

    Amikor haza értem szokásomhoz híven becsaptam a diliház ajtaját és egyenesen a szüleim dolgozószobája felé vettem az irányt. Soha nem örültek annak, ha én oda mentem. Talán azért, mert ha én bármit mondtam, akkor anya psichopata módon húzta a dokikat, hogy milyen gyógyszer a megfelelő számomra. Igen mindig vesz nekem egy csomó kapszulát. Hogy miért, azt én sem tudom, de nem is érdekel. Én szépen "rendes" gyerek módjára bedugom az ágyam alatt elhelyezett dobozba. 

Halkan bekopogtam a szobába - illedelmes gyerek módjára - majd lenyomtam a kilincset. A szüleim egyszerre néztek fel a számítógépeik mellől. 

- Melyik gyógyszer fogyott el? - kérdezte anya hisztérikus módon. - Fogamzásgátló? 

- Sziasztok! - mondtam mit sem törődve az előbb hallottakkal - Kaptam egy ösztöndíjat Manchesterbe! Remélem elengedtek! - ezzel letettem anyám asztalára a vastag borítékot és kifelé vettem az irányt. De még mielőtt kimentem volna meg kellett mondanom nekik valamit: - Ja és még szűz vagyok - dörgöltem az 

orruk alá és ezzel becsuktam az ajtót. 

 Ditte Schmidt


De nem, nem veszett össze senkivel, mert ha összeveszett volna akkor már kiabálnának, de ez nekem teljesen mindegy.
Felvettem egy hosszú fekete cicagatyát s egy hozzá illő rózsaszín csőtoppot.
 Lehuppantam a bevetett ágyamra s odahúztam mellém a jó öreg laptopomat. Benyomtam a kapcsolóját és láss csodát az én drágaságom elindult, felléptem a ház wifi hálózatára és már a keresőbe írtam is a címet. Twitterre felmenve egypáran bekövettek, kaptam két üzenetet is. Gyorsan megnyitottam s ez állt benne.

Holnap nincsen kedved a sarki kávézóban összefutni? 

xxBettyxx c(: 

Persze béjbi...3-kor a ház előtt? CuppCuppD. 

Betty Easter a legjobb barátnőm. Pár éve egy osztályba jártunk, még általánosban, aztán ő gimis lett én meg magántanuló. 

Második üzenetem pedig egy vírusos link volt amit azonnal töröltem. Twitteren már nem volt semmi érdekes dolog, ezért fogtam magam és átléptem a modellügynökség honlapjára, már fent volt a bemutatóról a videó, ezért fogtam magam és egyből töltöttem is le. 

Mire végeztem már este volt, Tesómról fogalmam sem volt, hogy mit csinál. 

El kéne menni valahova bulizni, de itt Miamiban olyan furcsa az élet. Ezek hozzá vannak szokva a koszos bisztrókhoz, de én nem vagyok. Ha meg rendes buliba akarok menni, akkor oda kísérő is kell, de a húgomat nem vihetem, mert az a csaj egy psichopata. 

Gondolataimból a csengő hangja ébresztett fel. Lementem a lépcsőn és közben tudomásul vettem, hogy ha én megyek le ajtót nyitni, akkor az csukva is marad, de tévedtem. Madison már kinyitotta és teljesen úgy nézet ki, mint én. Gyönyörű szép volt, de miért ezzel a mocsokkal van az oldalán? 

- Szia Ádám, Mad! - köszöntem nekik kaján vigyorral a fejemen. 

- Szia Madi! - címezte nekem ez a rohadék. 

- Ditte vagyok, ha nem emlékeznél rám! Én vagyok az első olyan lány aki nem feküdt le veled, hiába akartad, hogy megtörténjen. Ja..és emlékszel mikor úgy tökön vertelek, hogy három hétig a hangod a magas " C' "-t verte?