Még nem a legizgalmasabb résszel jelentkezek, de remélem ez is tetszeni fog. Örülnék egy-két feliratkozónak is no meg kominak is. Köszönöm az eddigi megtekintéseteket. Ezennel szeretném bejelenteni, hogy itt az oldal videója. Remélem tetszeni fog..:33
Jó olvasást!
Ditte
Reggel a csillogó nap sugaraira ébredtem, olyan gyönyörű így a reggel, de ebben
az a legjobb, hogy egy hét múlva megyek New Yorkba a Victoria Streetre.
Szeretem a vasárnap reggeleket, mert ilyenkor teljes nyugalom van, hiszen
Medison nincs itthon. annyira jó érzés, hogy így egyedül lehetek itthon.
Besétáltam saját fürdőszobámba, magam mögött óvatosan behajtottam az ajtót s a
fürdő kádamba megengedtem a vizet. Szépen – lassan levettem a halvány rózsaszín
hálóingemet, melyet gondosan összehajtva
a szennyes kosár tetejére tettem.
Óvatosan bele léptem a fürdővizembe s amennyire tudtam belefeküdtem , engedtem,
hogy a selymes habok ellepjék a testem minden részét. Olyan jó érzés volt ahogyan
a meleg víz melegsége betöltötte az egész testemet.
Elég sokáig áztathattam magam, mert amikor kiszálltam akkor mmár majdnem tíz
óra volt. Magamra tekertem a törölközőmet, oda hajoltam a kádhoz, hogy kihúzzam
a dugót. Bedugtam a hajszárítót és feltekertem a hármas fokozatra. A hajszárító
forró levegője néha már égette fejbőrömet.
Amikor végeztem, hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, amelyet ha ilyenkor
hallok nem jelent jót. Anya és Mad biztosan összevesztek.
Madison
Telefonom élesen sípoló hangjára
ébredtem, hajnali öt órakor. Szörnyen álmosnak éreztem magam hiszen tegnap
egész éjjel a Real – Barca meccs volt s nekem végig kellett néznem, mert így
tiszta a lelkiismeretem.
Kimásztam az ágyamból, magamra kaptam a tegnapi Adidas melegítőm hozzá egy ugyan
olyan márkájú edzőcipőt és már indultam is a reggeli futásomra.
Becsaptam a bejárati ajtót, jelezvén, hogy elmentem. Lassan elkezdtem kocogni,
ahogy futottam a hideg, csípős reggeli levegő égeti az arcomat, a köd már
felszállóban van, de ahogy a sötétség és a lámpák fénye megvilágítja elég
ijesztő, pedig én nem vagyok félős, az edzőcipőm kopog a nedvesen csillogó
aszfalton.
Amikor végeztem a számomra elegendő futással akkor nem hazafelé vettem az
irányt. Tegnap bent hagytam a cuccomat, mert ma úgy is meccs lesz, nem nagyon
izgat, mert csapatkapitány lévén tudom, hogy úgy is nyerünk.
Mihelyt oda értem már kisebb tömeg volt ott. Láttam a szüleim autóját, de
szerencsére ők nem vettek észre engem.
Felvettem a mezem, mely kék volt s a 18-as számot képviselte no meg a Schmidtet,
hajamat lófarokba kötöttem a fejem tetejére. Befújtam magam az epres
testpermetemmel és felőlem kezdődhetett is a meccs.
Éles sípszó jelzi, hogy vége a meccsnek, az izzadságtól fáradtan huppanok
seggre a főben. Arcomon gyöngyöznek a vízcseppek, de most valahogy nem érdekel,
büszke vagyok magamra, hogy lőttem három gólt és a legjobb játékost
kicseleztem, ruhám tiszta sár, de az sem hat meg. Annyira elkalandoztam saját
gondolataimban, hogy észre sem vettem amikor egy fekete öltönyös úri ember
megáll előttem.
- Maga Medison Schmidt?
- Igen én vagyok, miben segíthetek?
- John Jackson vagyok és lenne egy szuper ajánlatom önnek.
- És mi lenne az?
- Egy ösztöndíj.
- Tessék?
- Igen, jól hallja.
- De mégis hová?
- Manchester, mond önnek valamit?
- Mikor kell indulnom?
- Egy hét múlva.
- Úr Isten! Nagyon szépen köszönöm!
- Itt egypár fontos dolog ami magának kell – ezennel a kezembe adott egy elég
vastag borítékot, fogalmam sincs mi mást rejt még a dolog. – Találkozunk a reptéren, viszlát.
